Élt egyszer az Óperencián innen egy király, aki híresen erős volt. Az összes csatát megnyerte a lovagjaival, akik szintén erősek és izmosak voltak. A királynak volt egy szépséges leánya, még a világ másik felén is ismerték a szépségét. Nem lehetett volna lerajzolni, büszke is volt a király rá.
Történt egyszer, hogy a király a lovagjaival és a favágóival kiment az erdőre téli tüzelőt vágni, azonban találtak egy öreg diófát, amin kevés dió volt, de az mind almanagyságúra nőtt.
Megkívánta a király, az egyik lovagja pedig hozott neki egyet, a legnagyobbat. Igen ám, de nem bírták feltörni. Próbálták a lovagok, maga a király is, de senkinek nem sikerült. Kihirdette a király az országba, hogy aki fel tudja törni a diót, feleségül kapja a királylányt.
Jöttek mindenfelől a kovácslegények, henteslegények, vitézek de senki nem bírt a dióval. Végül egy kis szürke egér jelentkezett próbára. A király hitetlenül mondta:
– Te akarsz szerencsét próbálni, te kis nyiszlett?
A kisegér könyörgőre fogta:
– Király uram, a világ mindenét odaadom, ha megpróbálhatom.
A király legyintett egyet és az egér elé tette a diót. Az megkoppintotta az orrával kétszer, és a dió kettévált.
A király ámult-bámult, hogy ez a kis egér két koppintással ki bírta nyitni a diót.
– Idefigyelj Te egér, könnyű neked, mikor már mi erős kezeinkkel végig próbáltuk a feltörést, ezért sikerült neked. Holnap még egy próba vár rád, s akkor egyikünk sem nyúl a dióhoz, nem próbáljuk felnyitni.
– Úgy legyen! – szólt az egér.
Másnap a kisegér elé tették az almanagyságú diót, és ő bemutatta a tegnapi tudományát, két koppintással felnyitotta a diót.
A király nagyot nézett, csodálkozott, és elvonult az udvarmesterrel tanácskozni. Arra az elhatározásra jutottak, hogy felajánlják az egérnek a királyi fősajtmesterséget, cserébe, ha nem akarja feleségül venni a királylányt.
Erre az egér:
– Mit nekem fősajtmesterség, nem érdekel engem a sajt, megígérte király uram, ha felnyitom a diót enyém a lány! Ide vele!
– Akkor legyél Te az egérkirály, csak ne vedd el a lányomat! – mondta a király
– Nem, nem, a lányt akarom!
A király nekibúsult, de a becsület azt kívántam, hogy megtartsa a szavát, így áldását adta a házasságra. Az egér látta, hogy mindenki nagyon szomorú, ezért a következő történetet mesélte el:
– Ha hiszitek, ha nem, én a világ legerősebb embere voltam, még most is az lennék, ha egy varázsló nem irigyelte volna el az erőmet. A varázsló egy szörnyű átkot szórt rám, egy kis egér testébe zárt, és addig nem törik meg az átkot, amíg egy világszép királylány ki nem mondja nekem a boldogító igent, és a feleségem nem lesz.
No nekiláttak a készülődésnek, mindenből a legjobbat akarta a király lányának. A pap el kezdte a beszédet, megkérdezte az egeret:
– Akarod-e feleségül a királylányt?
– Igen – szólt az egér.
– S te királylány, akarod-e férjedül ezt a kis egeret?
– Igen – szólt bátran a királylány.
Lássatok csodát, a szürke kis jószág helyett egy daliás herceg állt a királylány mellett, karjai izmosak, válla széles volt.
A királylány első látásra beleszeretett a daliába, és most már boldogan megismételte az igent. A király is mosolyogni kezdett, és olyan jó kedvre derült, hogy végig táncolta az egész éjszakát.
A királyi udvarban négy hétig állt a bál, azután pedig boldogan éltek, míg meg nem haltak.
És hogy mi lett a varázslóval, aki elátkozta a herceget? Mérgében megpukkant.
Írta: Czvitkó Balázs