Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Zsuzsi nevű kislány. Zsuzsi egy farmon lakott a szüleivel, sok állatuk volt. A farmon élő többi állattal született egy kiscsikó, Vénusznak nevezték el.
Vénusz a farmon élő többi állattal gyorsan megismerkedett, de ahogy növekedett egyre udvariatlanabbá vált. A többi állatot gyakran megtréfálta, a cicának a farkát húzkodta, a kutyák elől elszedte a csontot, a malacok vizét kiborította, a tyúkok tojásait összetörte. Anyja sokszor megdorgálta emiatt. Egy tavaszi napon a gazda Vénusz anyjával a mezőre indult dolgozni, Vénuszt az istállóba zárta. A kiscsikó egy ideig tűrte is a bezártságot, de egy idő után nem bírta tovább és az ajtót kirúgva a szabadba szökött.
Vénusz az anyja kérésére indult, azonban a mezőt nem találta és hamarosan a nap is lement. A kiscsikó ekkor egy nagyerdő közepén járt, a sötétben nem jól látott és beleesett egy nagy verembe, ahonnan nem tudott kimászni.
A farm lakói és Zsuzsi is Vénusz keresésére indultak még aznap éjjel, de nem jártak sikerrel. Másnap reggel fáradtan indultak haza, mikor az egyik kutyus nyöszörgést hallott. Mindannyian a hang irányába futottak, és megpillantották a kétségbeesett Vénuszt.
A mély veremből együttes erővel sikerült csak kiszabadítaniuk. A nehéz munkából a farm összes állata kivette a részét. A cicák, a tyúkok, a kutyák, a malacok egymásba kapaszkodva húzták ki a kimerült és fáradt Vénuszt a veremből.
Vénusz másnap mindenkinek megköszönte a segítséget. Ekkor jött rá arra, hogy a farmon élő többi állat a barátja. Ezt követően soha többé nem tréfálta meg a többieket, sokat játszottak együtt. Vénusz hamarosan felnőtt, Zsuzsi versenylova lett. Sokat utazott és versenyzett, ez idő alatt is sok kalandot élt át. Erről azonban már egy következő mesében szeretnék majd mesélni.
Jelige: Aranypatkó