Valamikor réges-régen, élt egy Réka nevű lány, aki nagyon szerette az állatokat.
Egyszer az erdőben sétált, gyönyörködött a kicsiny, félénk állatkákban. Ekkor megpillantott egy mókust, akinek a farka be volt szorulva két ág közé.
– Jaj, te szegény mókus mi történt veled?
Széttörte az ágakat, így a mogyorórágcsáló kiszabadult. Boldogan szökdécselve ment tovább. Átment a kis folyó fölött a hídon. Észrevette, hogy a víz kisodort a partra egy halacskát.
– Te szegény árva!
Miközben ezt mondta, visszadobta a kis fickándozót. Indult volna hazafelé, de nem találta a visszautat.
– Ó, most mit csináljak?
És ekkor megszólalt egy hang.
– Mi volt ez, ki volt ez?
Én voltam a hal, akit megmentettél.
– Értem, amit mondasz?
– Aki szereti az állatokat, az meg tudja tanulni a nyelvüket. De ezt senkinek sem lehet elmondani!
– Kérlek, mutasd a haza vezető utat!
– Kövesd a kavicsokkal megszórt ösvényt, és ha vége, segít a mókus!
– Köszönöm!
És már szaladt is, találkozott a mókussal.
– Otthon már biztos vár rád a forró kakaó, miért nem mész haza? – mondta a mókus.
– Eltévedtem, a hal mondta, hogy te mutatod a további utat.
– Gyere gyorsan utánam, elvezetlek a házadig.
Az anyukája nagyon örült neki mikor meglátta, boldogan ölelte át.
Azóta is sűrűn meglátogatja Réka kis állatkáit az erdőben.
Jelige: Erdei kaland